Bevezetés: A (valjuk be) sikeres első rész után, végre kész a második is. Sok újdonságot ígértek, amit be is tartottak. És elég sok hibát is ejtettek a játékban.

Történet: Fura története van, a biztos. A lényeg, az hogy mi egy Tamerek vagyunk, aki épp vizsgázni készül. Nem nehéz a vizsga, sőt. Röhögve lemossuk a főellenfele(ke)t az, biztos. És innen a mi kezünkben a választás. Melyik csoporthoz megyünk? Mi lesz vajon a célunk? (Nem tudom mert türelmem nem volt a játékhoz.)

A kezdetek: Tehát először lemegy a videó. Szép, is jó is, hozza a Digimon minőséget, továbbá mindegyik ilyen játékban kötelezőnek tartják hogy legalább egy harcot mutassanak be videóban. Utána jön a menü. A vizsga részt átugrom, hisz fentebb leírtam. Utána jön a csapat választása. Ez se nagy gond. Megkapjuk feladatot, végigmegyünk a kocsinkkal a labirintusban, megkeressük a főellenfelet, közben sok Digimon belénk köt, és ha nyertünk, akkor kapjuk a következő feladatot, és minden kezdődik elölről. Egy szó, mint száz: UNALMAS!!!

A szereplők: Van a szerencsétlen főhős (az elmaradhatatlan két lencsével a sapkáján), és a sok szerencsétlen mellékszereplő szereplő, akiknek látszólag nincs semmi dolguk csak állni egy helyben, vagy fel alá sétálgatni. Visszatérve a főhősre, nem elég hogy csak 4 irányba mehetünk vele (az átlósan való mozgás itt sajnos valahogy elfelejtődött), de még a mozgása sem az igazi. Továbbá ki tudja miért mindenki mindenkinek, tiszteleg a beszélgetés előtt és néha még utána is. És a mozgás? Kegyetlen! Na meg ilyen vékony karaktereket én még életemben nem láttam. Jobb a helyzet a Digimonokat illetően, bár hogy őszinte legyek a legtöbbjüket elég volt csak átszedni az előző részből. Azaz: nem volt nagy munka.

A grafika: Hogy mi? Grafika? Itt? Komolyan mondom, nem tudom, mit ettek a készítők reggelire (vagy mit nem). Vagy lusták voltak, vagy valaki sürgette a munkát (esetleg mindkettő?) de hogy hogyan lehetett ilyen pályákat összedobni azt nem tudom felfogni. A Wolf3D pályái röhögve lemossák ezen a téren. Pedig az nem egy mai játék. Lefogadom hogy a falak meg a föld is 8 bites. Ronda. A nem kocsikázós helyeknél már szebb a táj, mert az legalább rajzolt. De ez nem menti meg a játékot.

A zene: Néha jó, néha rossz (Nagyon úgy néz ki, hogy sürgették a kiadást, mert kétlem, hogy ennyi ember lenne lusta).

Az irányítás: Ezzel lesz a legkevesebb bajunk. De ez nem azt jelenti, hogy könnyű lenne. Főhősünk ugyanis képtelen átlósan mozogni. Kínos. Szerencsére a kocsink már tud átlósan menni, de az, pedig lassú. Még a főhős is lesprintelné, ha ki lehetne szállni. De nem lehet.

A játékmenet: Akkor szavakban felvázolom miből is áll a játék: Felvállaljuk a küldetést, végigmegyünk a labirintuson, leverjük a főellenfelet (vagy nem, mert ez is megesik, és akkor újra végigmegyünk a labirintus elejétől), beszélünk egy sort, és minden megy az elejétől. Ja közben figyeljünk az EP feliratra, mert ha nulla felé megy és nincs több elemünk a kocsihoz, akkor ne várjuk, meg ameddig nullára megy, mert ekkor lestrapálódik, és 1000 bittől esünk el. És ha nincs nálunk annyi? Akkor ingyen is megjavítják (akkor meg mindek elszedni a pénzt?) Egyszerűbb, ha mi magunk exitálunk ki a pályáról. És még egyszerűbb, ha ezzel játszani sem kezdünk.

Emulátor vs. PSX: Nos a játék működni működik Bleem alatt (Connectix alatt nem próbáltam), de minek? Maximum 30 perc az ameddig le tudja kötni ez embert. Ha erőlködik, akkor 1 óra/nap. Na bumm. Akkor is unalmas. (Aki ezt 1 óránál tovább játssza szerintem, ez csak azért csinálja, mert végig akarja vinni.)

Összegzés: A végére még leírom, hogy a játékban vagy 200 Digimon van benne. Kár hogy EZ az egyetlen pozitív dolog, amit fel tudok sorolni. Nem is pazarolom rá a helyet. (Elég hogy a pénzemet pazaroltam rá.) Még a rajongóknak sem ajánlom, mert nagyon csalódni fognak.

Knuckles the Echidna