Bevezetés: Először is kezdeném egy kis javítással. Nem tudom, olvasta e valaki még azt, amit a bétateszterek cikkei alapján írtam, de valami nagyon el lett tolva. Sebaj, most hogy már én is játszottam a játékkal, (na meg más is :) ) így biztosabb dolgokat tudok írni. Aki meg nem tudja miről is, van szó, annak gyorsan elmagyarázom, hogy a Digimon RPG-k után most egy igen szokatlan műfajra építette a legújabb Digimon játékát, mégpedig a verekedős kategóriában. Vajon ebből mi sülhet ki? Nos? A válasz már itt is van!

Történet: Nem kell valami világrengető sztorira gondolni. Egyszerűen csak a három sorozat néhány szereplői (Digimon, Digimon02 és Digimon Tamers) összecsapnak egymással, nyilván abból az okból, hogy ki a jobb.

A kezdetek: Mint mindig, természetesen most is eléggé jó bevezető videó (akarom mondani eddig a legjobb) szerintem, már megteremti a hangulatot a játékhoz. Ez után még egyszer gyönyörködhetünk a főcímen és egy Press start button feliratban. Ezen túllépve egy eléggé egyszerű menübe jutunk (Azaz nincs agyonbonyolítva. Szép, tiszta és érthető. Igaz egy ilyen stílusú játéktól el is van várva). A menü a következőkből áll: '1 player game' (1 játékos mód), '2 player game' (játékos vs. játékos értelemszerűen), '???' (1 játékos mini játék erről később), '???' (Két játékos mini játék), options (beállítás).

1 player game: Egy játékos módban kell küzdenünk az ellenfél Digimonjai ellen, azaz az egyiket legyőzzük, akkor jön a következő. Ami tetszett ebben, az az, hogy NEM kell a teljes gárdát végigcsapkodni. Minden játék alatt egyszer részt veszünk egy mini játékban, ami plusz pontokért folyik.
2 player game: Két játékos mód. Ellentétben az ilyen jellegű játékokkal, itt ez nagyon is élvezetes. Ennek oka az hogy nem csak simán verekedni kell, hanem sok mindenre is figyelni kell (csak úgy mint az egyjátékos módban is). Ezekről bővebben lejjebb.
1 player mini game: Az aktivált mini játékokat tudjuk itt játszani a gép ellen. Érdemes gyakorolni élő ellenfél ellen. :) Kezdetben csak egy '???' felirat látható itt, azaz aktiválni kell.
2 player mini game: Itt már ketten játsszák a mini játékokat. Ez sem látható alapban csak a '???' felirat.
Options: Itt tudjuk beállítani, hogy egy harc időre menjen e vagy sem, monó vagy sztereó legyen a hang, automatikus mentés ki- és bekapcsolása (javasolt bekapcsolni!), gamepad átkonfigurálása, mentés és töltés illetve jelszó (Hogy mire jó azt nem tudom. Még!).

A szereplők: Miután kiválasztottunk egy játékmódot, választhatunk szereplőt magunknak. Ezek alapban: Agumon, Gabumon, Wormon, Guilmon, Terriermon, Renamon, Veemon, Patamon és Gatomon. Továbbá láthatjuk, hogy sok, sok még nem aktivált karaktert is láthatunk. Nos. Itt jön az egyik negatívum: Ellentétben azzal, amit vártam, KEVÉS a rendes aktiválható karakter. Vajon most miért mondom hogy kevés karakter? Nos mert a legtöbb rejtett karakter a kiválasztott Digimon mega formája. Tehát ha valamelyikkel végigvisszük, akkor megkapjuk a mega formáját is. Hogy ez miért nem jó? Mert a játékban is át tudunk változni erre a szintre. De azért kapunk más karaktereket is. Ilyen pl.: Omnimon, Blackwargreymon, Impmon.

A pályák: Húh! Egy szó: ÁLLATI! Egyszerűen ötletesek. Mint mondtam, figyelni kell a játék közben pár dologra. Na az egyik ilyen a pálya maga. Először is, két ugyanolyat soha nem fogunk találni. Van itt rakodógyár, mini aréna (külön kivetítővel! Örömömre még a PiP (Picture in Picture) effektus is behozható), jég, kis erdő vízeséssel, stb... Látványosak. (És akkor még nem mondtam a főellenség pályáját, ami egyszerűen GYÖNGYÖRŰ!) Nem unatkoztak a grafikusok és a pályatervezők az, biztos. Na de hogy miért is kell a pályákra figyelni? Nos mert sok csapda és trükk van itt. A jeges pályán pl.: némelyik jég leszakad, továbbá a jégcsapok is ártalmasak, vagy a vízesésnél a leguruló kövek, amik rendesen ki tudnak ütni a pályáról, a raktárban, ha tele lett rakva dobozokkal, akkor azokat a gép leengedi, és 3 hely van, ahol ilyenkor biztonságban vagyunk, de van olyan pálya is, amelynek néha pörögni támad kedve. Egyszerűen szuper! Nem megy a játszhatóság rovására az akadályozás, sőt! Egy szó mint száz: Látnotok kell. Leírhatatlan ez élmény.

A zene: Szintén csak pozitív dolgokat tudok mondani! Alig ismerek olyan játékot, ahol ennyire figyeltek a zenére is. Az első, ami a jó benne az, az hogy nem ragadtak le egy zenei stílusnál. A másik, pedig az hogy némelyik zene még a sorozatban is helytállna. A harmadik hogy némely pályánál nem ugyanazt halljuk. Ami még jó hír, hogy sikerült kimásolnom a játékból őket (egyenesen a CDről), így ezeket majd remélhetőleg sikerül feltennem. (Nem kicsi a méretük sajnos).

Az irányítás: Semmi sem örök tartja a mondás. És tökéletes játék nincs (és nem is lesz). Miért mondom ezt? Mert az irányítás már közel sem a legjobb. Na nem kell arra gondolni, hogy itt el van szúrva, de ezen még csiszolhattak volna. Ugyanis néha nem fordul arra a Digimonunk amerre mi azt, szeretnénk. No ez nem sűrűn fordul elő, de azért nem kellemes élmény, hogyha pl.: nem oda lövünk, mint ahova kellene. Nem tellett volna olyan sok időbe ezt érzékenyebbre programozniuk a készítőknek. Ez szinte az alapja egy programozásnak. Magával a kezeléssel nem lesz bajunk. Van a 4 irány, (fel, le, balra és jobbra), egy gomb a sima támadásnak, kettő a speciálisnak, egy az ugrásra (kétszer is lehet ugrani egymás után!), egy a védésre és egy a digitálásra.

A játékmenet: Nos tehát. Adott egy pálya, egy ellenfél és mi. Amire figyelni kell az 1: A pálya, 2: A pályán megjelenő kártyák, 3: Az ellenfél, 4: Egy kék kis csík, ami majd később növekszik a harcközben. Akkor sorban. A pályáról már elmondtam, mire kell figyelni, így most nem fogom ismételni magamat. A kártyák, amik a pályán megjelennek, néha jótékony hatással bírnak. Néha meg nem. Van három tűzfajta, ezeket érdemes azonnal (és pontosan!) elengedni, mert nem sokáig marad nálunk. A plusz az extra pont, a mínusz az levonás. A díszes kereszt egyből feltölti a digitáláshoz szükséges kék csíkot, a pont, pedig hullámokkal maga mellet, pedig azonnal átváltoztat, ha villog a 'DIGI' felirat (ez, pedig nem mindig hasznos). Van még aura, ami véd egy picit, és van olyan is amelyikre egy ütés erejéig megbolondul az irányítás. Kb.: ennyi amennyinek tudom a hatását. Van még pár darab, ami nem tudom, hogy mit csinál, talán majd valaki más rájön. Azok a kártyák, amelyeknek csak a hátlapja látható, azt meg kell ütni, hogy felvehető legyen. Mindenesetre nem érdemes mindig a kártyákat kapkodni. Az ellenfélre való figyelem nyilván magától értetődő. A kis kék csík, ami a harc közben növekszik, azt jelzi, hogy mikor tudunk digitálódni. Ha tele van és egy 'DIGI' felirat is ott virít mellette, akkor az R1 gombra már változtathatjuk is mega szintre a Digimonunkat. De ezzel a lehetőséggel van, amikor érdemes várni. Ja a mega szint alól egyedül Wormon a kivétel. Ő a champion szintre emelkedik csak fel, de nehogy valaki lenézze emiatt. Ugyanolyan veszélyes!

Emulátor vs. PSX: Egy jó tanács! Eszetekbe ne jusson ezt Bleem-el játszani. Már ott sejtettem valamit, amikor nem rendesen jött be a kép. Erre még szerencsére van megoldás, mert az alternatív megjelenítést be kell kapcsolni. Eddig ok. A másik, ami alaposan meglepett, hogy miért véd csak a gép még a legnehezebb szinten is? Nos mert a Bleem félreértelmez minden támadóparancsot a gép részéről és csak ezt az egyet, tudja produkálni. Továbbá Gatomon mega formában nem tud ugrani. Ekkor jött véletlenül egy másik emulátor tesztelése, aminek a neve Connectix VGS (és már fent is van az oldalon). Nos eredetileg csak azért próbáltam ki hogy megy-e, olyan gépeken, ahol a Bleem nem. Ment. Ebből következett hogy nekiálltam tesztelni rajta is a játékot, és eléggé meglepődtem. Ugyanis a Bleemből kiindulva a legnehezebbre tettem a nehézséget és egyből el is vert a gép. Tanulság: Vagy a Connectixen futtassuk mert ezen hibátlanul megy, vagy egy PSXen. (Az utóbbi javasolt!)

Összegzés: Nagyon jó játékot sikerült összehozni a BanDai-nak, az 100. Az irányítás és a "szűkös" karakterválaszték mellet még talán a polygon hibát tudom felsorolni, mint negatívum, hisz néha nagyon ügyesen keresztül tudunk menni az ellenfelünkön. És ez néha nem szép látvány. A jelek szerint néhány helyzetben nem csináltak ütközésfigyelést és pl.: miközben az ellenfelünk kel fel, néha simán keresztülmehetünk rajta. Ejnye! Ennyi, amibe tényleg bele tudok kötni. Fantasztikus játék lett ez. Nincs túlbonyolítva, és ha úgy vesszük még mini játékot is kapunk mellé. Talán még egy történet hiányzik nekem mellé (vagy csak egyel többször játszottam az EvilZone-nal. :) )

Knuckles the Echidna
(Továbbá köszönet még Gabunak, Nebunak, Patamonnak.)